„November télelő,
                     December pihenő.”
                                         / magyar népköltés /

Advent = Várakozás.

A „száncsengős” hétvégén egy adventi vásárba vezetett az utunk, remélve, hogy – a tavalyi élményhez hasonlóan – a Mikulással idén is találkozhatunk.
Sajnos most nem jártunk szerencsével, így a „betlehemi” állatok meglátogatása és a „hóemberré-válásom” után hazaindultunk.

Az este beköszöntével azért titokban mégis meglátogatott bennünket a mikulás: a kistáskám mélyét kutatva finom csokikra/szaloncukrokra leltem.

Másnap pedig egy újabb kedves barát társult hozzám; Fülest puszival köszöntöttem majd bemutattam a takarómon időző többi Barátnak is, akiknek szintén puszival kedveskedtem.
Kisfüles gyorsan megszeretette magát: naponta többször dalra fakadt, bólogatott hozzá és csapkodott a füleivel. ☺

A 4. adventi gyertya meggyújtásával már a Karácsony kopogtatott…

…amíg Anyáék készülődtek, én egy – baráti kisfiú ajándékaként szánt – kisautót megkedvelve vártam, hogy beköszöntsön a Szenteste.

A közösen feldíszített Karácsonyfa sok kedves meglepetést tartogatott, de közülük talán a legjobban Micimackónak örültem. ☺

Ezt követően Anya/Apa ajándékait is megszemléltem,

majd a sütiből is vettem, de a látszat ellenére nem kóstoltam meg, hanem Apát halmoztam el vele…

…no meg dolgom is akadt bőven a kapott ajándékaim elhelyezésével, rendezgetésével.

A másnap a Nagyszüleimhez való hazautazással telt, s még akkor este megkaptam Évi mama és Laci tata ajándékát, egy orvositáska-szettet.

December 26.-ra ébredve meglátogattuk Anya egyik legkedvesebb barátnőjét és családját, ahol az eddigi legmagasabb karácsonyfát is megcsodálhattam és sok kedves ajándékot kaptam.☺

A délutánt pedig már az unokatestvéreim és a Szüleik társaságában töltöttük;

amikor is várakoztam;

kaptam;

bontottam;

játszottam

és a végén jól elfáradtam.

Nagyszüleim városának betlehemét magunk mögött hagyva utaztunk haza;

a két ünnep közötti hétköznapokban sokat játszottam az új játékaimmal, az udvaron pedig motoroztam, labdáztam és a kutyusainkról is gondoskodtam…

…majd vidám hangulatban búcsúztattuk el az Óévet.

Baba-rege:

1.) Laura aktuális betegsége miatt kimaradt a bölcsődei Mikulással való találkozásunk (is), viszont a gondozónéniknek köszönhetően az egyik délután egy szép, színes „karácsonyfával” tért haza.
A Szenteste beköszöntével hozzáláttunk a Fa feldíszítéséhez, melyben kicsi Lányunk is aktívam részt vett, pl.: - „Apa! Nem, Apa! Baba rakja szaloncukor!”
S közben a Karácsonyfát annyira megszerette, hogy sokszor megsimogatta, csodálta, másnap pedig kérte Tőlem, majd „bemutatta” az általa készített kiskarácsonyfát a Karácsonyfának, miszerint: - „ Látod, Karácsonyfa? Ezt Én, Baba csinálta!” ☼

2.) Babának az idei már a 3. karácsonya volt és az élmények/érzések szempontjából úgy tűnik, hogy erre talán a jövőben is emlékezni fog… Tapsikolva és nevetve fogadta, amikor Apa a helyére állította a Fát és vidáman kiabálta, hogy: „Karácsony van!”
S olyan aktívan és örömmel vett részt a feldíszítésében - Apa a szaloncukrokat, én a díszeket rakosgattam (volna) Lauránk „vigyázó szemeinek kíséretében” – hogy az a számunkra is meglepetés volt. Nem zavarta, ha néha megszúrta egy-egy ág, tette Ő is fel a díszeket a „Látod? Én csináltam!” örömében fürödve.
Lefekvéskor meg elköszönt a Karácsonyfától, miszerint: ”Szia, Karácsonyfa! Baba megy aludni, aludj jól!”, s reggel hasonló kedvességgel üdvözölte. Azóta nincs olyan nap, hogy ne simogatná meg, örülne neki, s rakosgatná időnként rajta ide-oda a díszeket. Az ajándékok - különösen Micimackó – miatti öröm, pedig már egy másik, szívünknek kedves történet.☺

3.) A múltkori hazautazásunk alkalmával Évi mama ígért Laura számára egy narancssárga színű kisszéket, hogy a két unokatesóhoz: Ginához és Gáborkához hasonlóan neki is legyen egy külön, saját. Mi Apával ezt már rég elfelejtettük, Laura viszont nem! Egyszer csak azt halljuk tőle, hogy: „Nincs sárga szék! Nincs bizony!” ☺

4.) Óesztendős mondásai:

a.) Reggel a pelusasztalon, öltözködés közben:
„Anya, de Buta vagy! Összepizsamáztad a könyvem!”
Merthogy a róla levett pizsamát rádobtam a fotelben levő könyvére…

b.) Hajmosásaink „könnyes menete”
„Becsukod a szemedet, szorítod, szorítod, aztán KÉSZ!” s nagy büszkeségünkre már így is cselekszik, de azért még „…ici-picit sírtam!” közben.

c.) Fésülködés alatt:
Angyali szőkeségünk göndörödő hajfürtjeit elég nehéz kifésülni, Apának nem is akarja hagyni soha = megy a csata közöttük, miközben Laura „menekül”:
„Apa, hagyd abba, a Jóisten áldjon meg!"

d.) Délutáni alvásából ébredve:
„Anya! Kapcsoljunk TV-t, jó?! Van e butaság benne?”
( Eme fogalomba sorolandó nálunk az összes ijesztő, csúnya, hangos, stb. film- és rajzelemek. )

e.) Bölcsiből hazaérkezve, az uzsonnához készülődve:
„Szia, Pókocska! Baba hazajött!”
Ugyanis előző nap az étkezőnk plafonján látva volt alkalmunk beszélgetni róla…☺

f.) A nagyszülőktől „Kismalaccal” tértünk haza, aki a „tapadókorongos” mivolta ellenére már az első alkalommal lepottyant a helyéről, Baba nem kis bosszúságára:
„Ne essél le!!! Itt maradsz, Kismalac!!!” ☺

Nagyon Békés, Boldog, Szerencsés Új Évet kívánok / kívánunk Mindenkinek! ☺☺☺

☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺