„… Július érlelő…”
                                         / magyar népköltés /

A hónap elején kedves Barátaink látogattak el hozzánk.
Ahhoz, hogy bepillantást nyerhessenek a „Babás Való Világba”, közös hamizással, babakocsikázással és a játszótér kínálta játéklehetőségekkel töltöttük el az időt.

Sajnos nem tudtak olyan sokáig maradni, hogy részesei lehessenek Pl.: a délutáni sziesztára vonulásom mikéntjének;

vagy láthassák, ahogy egyre ügyesebben tudom „rajzolni” és megnevezni az autót/csigát/házikót/…

majd egyet gondolva - és némi keresgélést követően az alkalomhoz illő kalapban - hogyan ropom a táncot Brumival;

de azért Anyával reméljük, hogy jól érezték magukat Nálunk / Velem. ☺

A hétköznapokon átsuhanva elérkezett a napja az első közös nyaralásunknak!
A Zselici dombság egy csendes, kis településére utaztunk, ahol nagyon kedves vendéglátás, pocaktöltő finom étkek és rengeteg Baba/élmény várt Bennünket. ☺

Ugyan az első ott eltöltött napunk az esőzés miatt kissé hűvösre sikeredett, de ettől függetlenül nagyszerűen lehetett hintázni, vagy vitorlázni a „viharban hánykódó tengeren”.☺

Persze a másnapi napsütéses időjárás is kedvezett eme elfoglaltságomnak,

a „szárazföldre érve” pedig szívesen játszottam a homokozóban,

vagy csúszdáztam a Szüleimmel.

Biciklire pattanva naponta többször is „eltekertünk” Apával a Pata-tanyára, ahol barátságos házi kedvencek örültek Nekem;

alkalmunk nyílt „Bambikkal” is megismerkedni közelebbről;

az esték elérkeztével pedig mesés környezetben=Csipkerózsika „palotájában” hajthattam álomra a fejem.

Jól éreztük magunkat, azon élményekkel tértünk haza, amikre számítottunk, így a bőszénfai Meseszállót Babáknak és Szüleiknek is szívesen ajánljuk! ☺

A nyaralásunkból hazatérve értesültünk róla, hogy elkészült a szép gyógycipőm, amely állandó használatának köszönhetően erősödhetnek a lábacskáim és korrigálódhat a járásom.
Először felvenni furcsa érzés volt=csetlettem, botlottam, „újra járni tanultam benne”,

de pár napon belül úgy megszoktam, hogy már a nagy zöld labda görgetése közben sem akadályozott,

vígan viseltem / viselem.

Mialatt én a cipőmet teszteltem, Apa - egy német kisvárosba – céges útra ment…

…esténként nagy kerek szemekkel bámultam Anya telefonját, miközben Apa hangja arról mesélt, hogy aznap milyen szép helyeket látott.

Gyorsan teltek a napok, egyre vidámabban vártuk, hogy találkozhassunk!

Egy hajnalban aztán meg is érkezett, én pedig a reggeli pelusozásom közepette ezt a „csajos Barit”= Kyttit kaptam Tőle.☺

Baba-rege:

1.) Andi/Zsófi meglepetése ez, a Mi hármasunkat szimbolizáló, asztalra csent „mandarin-család” volt.

Laura meglátta, majd megnevezte őket:-” Tojás!”
Mire én javítandón: - „Ez NEM tojás! Ez mandarin.”
Ettől kezdve napokon keresztül, amikor meglátta:
„Ez NEMtojás!”, „ Ez NEMtojás!”☺

2.) Kicsi Lányunk már szokta jelezni a pisi/kaki pelusba érkeztét, egy bő hónapja pedig érdekli a WC-helyiség, így elérkezettnek láttuk az időt a bilivásárlásra.
Első gondolatként ez elég egyszerűnek tűnik=elmegy az ember az üzletbe, s vásárol egy bilit. Igen ám, de melyiket is vigyük haza a SOK (K) közül… amelyik – a praktikussága miatt – Anyának, az ára miatt Apának, s a külleme miatt Babának is tetszik???
Ezen tanakodván úgy határoztunk, hogy Manóra hagyatkozunk… lekerült a polcról az összes létező formájú – fóka/autó/kacsa/kutya/stb. – zenélő és csendes üzemmódú bili színkavalkádja.
Lau jókat játszott velük, viszont egyetlen egyre sem tudtuk próba-szintjén ráültetni, így végül is bili nélkül távoztunk...

3.) Légvonalban kb.: 25 km-re lehetünk Ferihegytől= állandó részesei vagyunk a nagy repülőgép-forgalomnak. Ez fel sem tűnt mindaddig, amíg egy napon egy nagyon alacsonyan=kb. a templom magasságában a fejünk felett elhúzó sportrepülőtől Baba meg nem ijedt…
…Azóta sajnos megretten MINDEN HANGOS ZAJtól, legyen az autó, motor, quad, traktor, busz és mindennemű repülő, olyannyira, hogy fél az udvaron és a lakásban is tartózkodni! Mi még meg sem halljuk pl.: egy utasszállító közeledtét a fejünk felett, de Ő már rémülten rohan hozzánk és görcsösen mar belénk, hogy vegyük fel, s legalább 10-20 percnek el kell telnie ahhoz, hogy újra bátorságot merítve megengedje, hogy letegyük a karunkból.
Azért bízunk benne, hogy talán egyszer ezt (is) kinövi…

4.) A tánci-tánci zene, a sapkák/kalapok állandó pakolása, viselete és Brumi társasága viszont naponta kompenzálja a rossz élményeket! ☺

5.) Bontakozó beszédkészségünk e havi gyöngyszemei:

a) Laura már jól ismeri és játék közben rendszeresen használja a kicsi-nagy, hideg-meleg fogalompárokat. Például a sütő meleg, a víz hideg, vagy étkezéskor a bögréket egymáshoz viszonyítva sorolja: Anya „bácsis” bögréje ... Apa nagy bögréje ... Baba kicsi bögréje ... ☺

b) Tízóraizás után „Laura! Szurkoljunk, szurkoljunk!” motiválással „készülünk” a vízilabda-mérkőzés megtekintésére… Olyan jól rögzült Babánál ez a mondat, hogy amikor már az úszóversenyek egyike zajlott, akkor is sűrűn kiabálta: „Szurkoljunk, szurkoljunk!” .☺

c) Minden szerda este nagyon várjuk a Lottósorsolást… Kicsi Lányunk ugyan is kezdettől fogva megbűvölten követi a „légfúvásos” számlabdák mozgását, s most már a Bácsi/Néni kiejtése után Ő is próbálja ismételni a kihúzott számokat= az egyes számjegyűek érthetően, tisztán mennek, a kétszámjegyűekkel azért még dolgoznunk kell… ☺

d) Várjuk, hogy Apa telefonáljon nekünk; már elég sokat késik a hívása az előző naphoz képest. Manó kezében a telefonom, szól a zene, egyszer csak azt hallom Tőle: „Apa, gyere ide!”

e) Az Apától kapott bárány=Kytti is nagy kedvenc lett… egyik este a lefekvését megelőzően sorolom neki, hogy most éppen kivel fog aludni a kiságyában:
- „ Ott van Brumi, Kacsa, meg Kytti…”
Mire Ő csodálkozva Ránk nézett: -„ Kytti is? ” ☺

☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺ ☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺ ☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺ ☺☺