„…Szeptember gyümölcshozó…”
                                         / magyar népköltés /

A bölcsödébe járás mindennapjai számomra is rengeteg tennivalót és egyre kevesebb szabadidőt eredményeznek.

Szegény Brumi!
Leginkább Ő a megmondhatója annak, hogy mennyire hosszú tud lenni egy-egy külön eltöltött hétköznap = reggelente sokszor csak pár falat „hamit” tudok neki adni, így aztán „üres, éhes pocakkal” szomorúan várja a hazaérkezésem.

Anya szerint így nem is csoda, hogy mennyire „összenőttünk” Mi ketten! ☺
Amint lehet, főzök neki, majd szépen megetetem;

naponta többször átpelusozom és öltöztetem;

majd jöhet a játék, ami birkózásból áll többnyire.

„Brumikával” – ahogy én mostanában nevezem – tényleg nagyon-nagy a barátság!
Mivel a bölcsibe nem vihetem, így a Szüleim sokszor megengedik, hogy bárhova megyünk –autós utazás, vásárlás, biciklizés – Ő is jöhessen.
Például a horgásztóhoz is négyesben bicikliztünk el! ☺

A tó partján megpihenve a gyönyörű őszi napsütésben Brumival kedvet kaptunk az összes (!) hinta kipróbálására. Így utólag van egy olyan sejtésem, hogy talán Anya / Apa igazából nem is pihent... ? ☺

A csúszdázást viszont Brumi már kissé „meredek” programnak találta, nekem viszont nagyon-nagyon tetszett! ☺

S mivel Anya is elkezdett a „Dolgozóba” járni, a családi kiránduláson kívül a Horgásztónál még egyszer jártam: egy kerti partin vettünk részt, ahol a kollegái velem, én pedig egy nagy piros almával ismerkedtem.

S ha már gyümölcs...
...a szőlőt is nagyon „szeretem”, legalábbis keresni a szőlőtőkéken.☺

Visszazökkenve a hétköznapjaimba: a bölcsödéből hazafelé Anyával gyakran időzünk a játszótéren;

vagy ha mégsem, akkor az udvaron sziesztázva Apának mesélem el, hogy mi történt aznap Velem.

A hónap történéseihez tartozik még egy újabb – újabb? – lebetegedés.
Igazság szerint amióta bölcsibe járok, azóta folyamatosan beteg is vagyok. Állandóan köhécselek, prüszkölök, „takizom” s bár Anya rendszeresen „kezel”, azért egy-egy komolyabb baci/vírus „leterít”.
A mostani betegségem csúnya szemgyulladást és 2 napig tartó lázat hozott, ettől függetlenül - a sok, de finom „cupiknak” köszönhetően is - vidáman lábadoztam.

Esténként a

„Mackó, Mackó
ugorjál!,

Mackó, Mackó
forogjál!,

Tapsolj egyet!,

Ugorj ki!”

dalocska előadásával leptem meg a Szüleimet;

de imádtam a nagy zöld labdán is ugrálóst játszani! ☺

Anya nagy aggodalma ellenére pedig próbáltam mindenre ügyesen fel-, és lemászni, kerestem a kihívásokat és a képességeim határait…

…Mert IGEN!
Bölcsis nagylányként sokkal huncutabb / vagányabb / bátrabb vagyok ! ☺

Ügyesen motorozok/csúszdázok; néha próbálok önállóan enni; napról-napra egyre többet mondókázom/énekelek / vagy éppen a tanultakból halandzsázom; s egyre választékosabban beszélek.

S hogy mindezt a változást hogyan tapasztalták/tapasztalják meg a Gondozó nénik, arról íme néhány sor Marika néni tollából:

„Laura augusztus közepétől jár a bölcsödébe. Kisebb sírásokkal szokott be a bölcsibe…
…Jól kommunikál, tisztán, érthetően beszél. A nagymozgásos játékokat kedveli (csúszda, motor)…
…A szobában a babakonyhában tartózkodik szívesen:főzőcskézik. A babákat eteti, altatja (szerepjáték).
A verseket, mondókákat hallgatja, figyelemmel kíséri…
…Étkezésnél…a társait figyeli,hogyan esznek. Az ételeket turmixszolt, illetve pépesített formában fogadja el. A darabos ételeket továbbra sem fogadja el, bár a kezében fogja és forgatja, a szájához emeli, kóstolgatja…
…Laura jelenlegi súlya: 9,6 kg.”

S végezetül, pedig a szeptemberi

Baba-rege:

1.) „Munkahelyi ártalom”, hogy rengeteg bacit/vírust viszek haza most én is és a bölcsiben Laura is újabbnál újabbakkal találkozik, így folyamatosan betegek vagyunk. Kompenzálandó ezt az állapotot, elég sok „cupit” kell, hogy fogyasszunk. Egy este alkalmával sajnos az egyik barna „cupi” végigfolyt Baba pulcsiján/nadrágján, s még a konyhai szőnyegre is jutott belőle, aminek következtében Apa sopánkodik:
- Jaj, Laura, minden ragad! Ezt ügyesebben kellett volna!
Mire Ő teljes nyugalommal:
- Anya kimossa! ☼

2.) Kicsi Manó amennyire szereti a kalapok/sapkák viseletét, annyira szereti a nyakában a nyakláncokat is. Legújabb felfedezései pedig Apa maratoni versenyfutásának relikviái. Én azt sem szeretem, amikor egy-egy a nyakában van, Apa viszont… sokkal engedékenyebb.☺

Ráadásul most már ott tartunk, hogy amikor Babának eszébe jut, akkor Nekünk is viselnünk kell otthon ideig-óráig egyet. Ennek apropójaként viszont egy este elveszítettem az egyik fülbevalómat a fülemből – beleakadt és kitépte az érem szalagja – így nagyon mérges lettem, s „Buta medálnak” neveztem az érmet. Ettől kezdve Laura számára is valamennyi éremnek ez lett a neve, így is kéri el játszani őket…☼

3.) Ebédfőzéshez készülve a krumpli/zöldség tisztítása közben a legkönnyebben mozdítható székre= Apa székére ülök.
Ezt látva egy alkalommal Laura megszólal:
- Anya (az) Apa székén ül! …Ez BORZALOM!!!
Vagy ugyanez, csak más tárgyak birtokosságának viszonyításában:
-Apa bögréjében Baba kanala!...Ez BORZALOM!!! ☼

4.) Örömhír: már NEM rettegünk a repülőtől és a fürdés is – kivéve a hajmosást – sírás nélkül zajlik!
Sőt! Minden fürdés alkalmával – amint a Kislányunk belecsücsül a fürdőkádba – a fürdőszoba az Ő jókedvű kiabálásától hangos, miszerint:
-A kutyafáját!
(Eddig nem sikerült kideríteni, hogy kitől hallhatta ezt.) ☺

5.) Annak tudatában, hogy a bölcsödében a Napocska a jelünk, tanítgattam Laurát a saját nevének kiejtésére, majd ennek sikerén felbuzdulva a sajátunkra is. Kérdezésre most már gond nélkül sorolja:
-Apa neve?       Laci!
-Anya neve?       Tünde!
-Tata neve?       Laci!
-Másik Tata neve?       Laci!
-Mama neve?       I(r)énke…
-Másik Mama neve?       Éj(v)a
-Baba neve? Fo(r)gácsLa(u)raNapocska!
(Azért ez még nehéz…) ☼

6.) Laura túl van a reggelin, Őt követően én is készülök a bundás kenyérből fogyasztani… Igen ám, de jön és az ölembe kéredzkedik, majd egy pillanat múlva már az etetőszékében csücsül az én kenyeremmel és paprikámmal a falatozást imitálva…

(Mivel nagyon nem szereti, ha maszatos / vizes / morzsás / koszos lesz a keze) ☺

☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺