„…Augusztus csépelő…”
                                         / magyar népköltés /

Ezen nyárbúcsúztató hónap igazi „vizes 8-as” volt a maga történéseivel az Életemnek.
Először is…
…„Skorpióként” – Anya emlékei szerint már kezdettől fogva - a mai napig nincs túl jó kapcsolatom a vízzel. (Baba-rege 1 )

Hogy „megtörjön a jég”, a Szüleim strandra készültek Velem… ennek köszönhetően ismerhettem meg Nagytekit, akivel – Brumi macihoz hasonlóan – az első pillanattól jól megvoltam = pl.: sokat táncoltam / táncolok Vele, s akivel együtt utaztam haza a Nagyszüleimhez. (Baba-rege 2)

Otthon Mindenkit jól megleptem, hogy már milyen sokat és ügyesen beszélek, majd az ebédet követő „tere-fere” és szieszta után egy kis esti játszóterezés következett:

a szokott hintázás mellett futottunk Mamával Anya után, aki a drótkötél-hintán suhant, s ahova egy közös csúszásra én is felülhettem.☺

Jól elfáradtam, nagyot is aludtam, majd másnap a Szüleim „vízre - a makói strandra - vittek”.
Én már a pénztárnál éreztem, hogy valami nem stimmel, ezért nem is nagyon akaródzott elhagynom a „biztos szárazföldet” jelentő plédet… az egyik medencéhez=babapancsolóhoz közelítve pedig egyenesen tiltakoztam a „merénylet” ellen! Így Anya azzal vígasztalt, hogy csak lecsücsülünk pihenni a lépcsőre. Azután előkerült egy locsoló, amivel Apa/Anya lelocsolása jó játéknak bizonyult, majd Mama is csatlakozott hozzánk a kedvenc pöttyös labdámmal, s vele a jókedvem is megérkezett.☺

A lépcső biztonságát elhagyva=beljebb merészkedve azért még kicsit megszeppentem, de amikor már Apa is mellénk ült, percről-percre egyre bátrabb lettem!

Megszerettem a víz pacskolását; a vízbe lenyomott labda „kiugrasztását”, s bár nem számítottunk rá, hogy ez szembefröcskölhet, egyáltalán nem sírtam, sőt! Egy idő után a popóra huppanásom sem zavart különösebben.

S aztán IGEN! Elérkezett a pillanat, amikor – a medence egyik partjától a túlsóra átsétálva – megtettem az első önálló vízben-járó lépéseimet! ☺
Ettől kezdve már felszabadultan labdáztam, úsztattam Nagytekit, majd a „gombából” áradó vízzuhatagnak is nagyon örültem.

A Szüleim pedig?
Nem is merték remélni, hogy ennyire jól fogom magam érezni és nagyon-nagyon büszkék Rám, hogy ilyen bátor babaként sikerült leküzdenem a víztől való félelmemet! ☺☺☺

A Nagyszüleinktől hazautazva elérkezett az ideje a második sorsdöntő lépésem megtételének: Forgács Laura Anna Napocska, azaz bölcsödébe járó „napocska-lány” lettem.
( Baba-rege 3 )

Anya biciklijével suhantunk reggelenként „játszani a Babákhoz”, majd délutánonként haza… amikor is kedvemre motorozhattam.

Az első hosszú bölcsis hetemet követő Augusztus 20. vidám hangulatban,

a kedvenc lánchintázás; kisvonatozás; autókázás forgatagában telt el.

Sajnos a rákövetkező két napban – az első bölcsődei betegségemet összeszedve - 39,3 – 39,8 Celsius fok közötti lázzal küzdöttem, s bár próbáltam többször és többféleképpen is jelezni Anyának – pl.: a cipő(jé)t a lábamra véve, hogy én szívesen kimennék már pancsolni,

vagy a „léket kapott” csónakomból kimerni a vizet,

addig bizony nem engedett, amíg meg nem erősödtem.

Szerencsére ez - az ünnephez kapcsolódó hosszú hétvégén – hamar bekövetkezett, így a bölcsiből sem hiányoztam és a Balatonra - az EFVK kórustáborába - való készülődésben is vidáman részt vettem.☺

A megérkezésünket követően, amíg Anya énekelt, illetve bekapcsolódott a különböző programokba a Többiekkel, addig én Apával töltöttem az időt;

     © Fodor Pál

              © Bús Mónika

              © Bús Mónika

              © Bús Mónika

vagy kontrolláltam az aktuális eseményeket. (További képek a kórus életéből az EFVK honlapján találhatóak.)

Talán a szeles időjárásnak, talán a leküzdött betegség utózengőjének köszönhetően sajnos nagyon nyűgös és fáradt voltam,

              © Bús Mónika

              © Bús Mónika

              © Bús Mónika

így egy kis Balaton-parti futkározás / szieszta / hintázás után az autóba beülve mély álomba merültem! ☺☺☺

Baba-rege:

1.) Laura nem egy „pancsolós” baba!
Már pocaklakó korában is erősen reagált, ha folyó/zubogó vizet vélt felfedezni; pl.: tusolás, vagy mosogatás közben. Újszülöttként is nagyon nehezen tudtuk megbarátkoztatni a fürdés tényével, de valahogy elfogadta és a hajmosást leszámítva egész jól megvolt a kis fürdetőkádjában. Viszont a nagy fürdőkádba semmilyen szinten és módon nem tudtuk belecsalni egészen a múlt hónapig… nagyon sok rettegésen, síráson vagyunk túl, s bár a hajmosás még mindig „mumus” a számára, a pozitív strandélmény valóban sokat segített rajtunk, most már némi pancsolós játék társaságában szívesebben tartózkodik a fürdés erejéig a vízben.☺

2.) Azon hétvégét sikerült a hazautazásunkra kiválasztanunk, amikor is Szeged a Németországból szintén hazautazó bolgár / román / török vendégmunkásoktól teljesen bedugult. 30 Celsius fok feletti hőség az autóban, tűző napsütéses óra, fáradság mindannyiunkon… hogy Lauránál mindez ne forduljon át hisztibe, próbálom szóval tartani=mesélem neki, hogy nemsokára otthon leszünk Mamánál/Tatánál…
…Mire Ő megszólal: - „Menjél, Apa! Menjél! Mamához, Tatához! „ ☼

3.) 1 hónapja bölcsődések vagyunk!
Én a lelkem szerint nagyon szorongva, Kicsi Manót féltve gondoltam erre az időszakra, de szerencsére amennyire rettegtem az „elszakadástól” és a beszoktatás nehézségeitől, annyira könnyebben alakult az egész… Laura szeret a „Babákkal játszani”, szeret „Anya biciklijén suhanni”, a gondozónénik szerint napközben vidám, mosolyog, sokat játszik, alszik. Az étkezése viszont – a korábbi hónapoknál már taglalt problémák miatt – sajnos továbbra is nehézkes… Aminek viszont örülünk, hogy a bölcsődés jelünk az optimizmust/vidámságot, az Életet szimbolizáló Napocska lett!!!

(Vidám bölcsis/óvodai jelek rendelhetők egy kreatív anyukától, akivel a humi@actel.hu címen lehet felvenni a kapcsolatot…szívesen ajánljuk minden kis óvodás/bölcsis sorstársnak.) ☼

4.) Aktuális körömvágásainkat egyre nehezebben tűri a kislányunk, a manikűrrel sikerül végeznem, a pedikűrt viszont nem engedi… ha már nem vágunk, gondoltam, hogy azért a körme alá szorult „feketeséget” eltávolítom, de bizony ez is meghiúsulni látszik. Próbálok „beszélni a fejével”:
-Laura , ha már nem engeded levágni, legalább hadd takarítsam ki a körmeidet…egyiket sem csinálhatom?
Mire Ő :
-A Másikat sem! ☺

5.) Hiába vittük magunkkal, sajnos a hűvösre fordult időjárás miatt nem tudtunk Nagytekivel fürödni a Balatonban. Viszont Laurának a hazaérkezést követő este feltűnt, hogy legújabb barátja nincs a helyén a szobában. Apa mondta neki, hogy az autóban maradt… másnap már ez nem volt elegendő magyarázat Baba számára, így Apa azzal nyugtatta meg, hogy Nagyteki visszament és úszkál a Balatonban. Ezzel el is voltak 2-3 estén keresztül, míg nem a 4. estén már Lauka saját magától nem kezdte el mondogatni, hogy „Menjünk Nagytekihez! Úszik a Balatonban…”
Ez volt az a lélektani pillanat, amikor Apa belátta: nem halogathatja tovább, így este – Baba lefektetését követően – nekiállt, s végre felfújta levegővel „Nagytekit” a maga valóságába, hogy aztán másnap Laura örülhessen a barátja „hazaúszásának”=megérkezésének…☺

☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺