„Március szántóvető...”
         / magyar népköltés /

Szántott=ásott és vetett is volna Apa, ha az időjárás engedte volna, de a hónap eleji napsütéses időben még fagyos volt a talaj, amikor meg enyhébb lett a hőmérséklet, napokig zuhogott az eső… Mindezek ellenére a kerti kisvirágok már vígan bontogatták a szirmaikat és a madarak is napról-napra egyre bátrabban és lelkesebben csivitelték, hogy közeleg a Tavasz.

A Természet vitalitása engem is motivált; miután Apa segítségével befejeztük és jóváhagytam az előző (február) havi történéseknek a rögzítését,

szívesen lapozgattam – a számomra újdonsággal teli – kertkatalógust és/vagy Anya „növényes” könyvét.

Hosszasan szemléltem a virágokról, gyümölcsökről készült színes képeket; a „muskátlis oldalt” nagyon megszerettem, a „szőlős” oldalról pedig játszva szemezgettem…

Minden érdekelt, így folyamatosan „kértem”, hogy a látottakat nevezzék meg Nekem.

Időnként azért előfordult, hogy Apát a saját könyvei jobban érdekelték,

ilyenkor gondoltam egyet

és cselekedtem! ☺

Amikor már elfáradtam az „olvasásban”,

a lakás „felderítése” következett.

Rendszeresen kipakoltam Anyának a fél fürdőszobát=labirintust alkotva a folyosóra; vagy a konyhaszekrények tartalmát vizsgálva nyitogattam és csukogattam=csaptam vissza az ajtókat;

vagy éppen csak csöndben és „tilosban” ténykedve találtak rám az egyik-másik sarokban.

Sokat „játszottam” Anya étkezőtálcájával is; jókat lehetett ücsörögni benne, miközben a polcon található többi nézegetnivalóval foglalkoztam.☺

Ahogy telt az idő, Március idusának egy reggelén – a szobám függönyén napozó – kis katicabogarat találtunk.

Az Ő jelenléte, valamint a kertből – Apa születésnapjára – szedett első krókuszvirág is jelezte, hogy beköszöntött a Tavasz VÉGRE! ☺

Ennek apropójaként először a hétvégi nagybevásárlás alkalmával húztunk a lábunkra „nyúlcipőt” :

amíg Apa a bevásárlást intézte, én Anyával a játszótéren hintáztam, a Nap „mosolyában” fürdőzve.

Szerencsére a rákövetkező hétvégén is csuda jó idő volt; az EFVK (Anya kórusának) jól sikerült szombati koncertjét követően - Apa legnagyobb örömére - vasárnap már tudtunk ténykedni a veteményesben. ☺

Sajnos ekkor még nem sejtettük, hogy számomra ismét betegséggel zárul a hónap.
Mint utólag kiderült, nemcsak Anya fodrásza kapott el egy hajkurtítás erejéig, hanem az ú.n. „3 napos láz” is…

…Hiába próbáltam a babatalpaimon ellenállni,

38-39 Celsius-fok közötti lázzal, napközbeni 5-7 órás alvással és következményes bőrkiütésekkel, meg sok-sok vígasszal lettem csak túl rajta.

S persze – Szüleim nagy aggodalmára – MEGINT fogytam!
        (A mért 8230 dkg súlyom megegyezett a januárban mért adattal.)

A szomorú tényeket ellensúlyozandó, következzen néhány márciusi történés, mint

Baba-rege:

1.) Kicsi lányunk a könyveinek, a játszótéri séták közben szerzett tapasztalatoknak és a szomszédunkban található rengeteg állatnak köszönhetően felismeri, és ha látja/hallja, örömmel utánozza a kutya/macska/liba/kacsa/bárány, stb. hangját.
Egy szokásos hétköznap délelőttjén a konyhában ténykedünk, amikor is erős kutyaugatás hallatszódik be az utcáról… Laura örül neki – én kevésbé! –s lelkesen adja elő a hallottakat, majd hirtelen a macska hangjának utánzására vált át. Az első reakcióm a meglepődés, majd érdeklődve kérdezem: „Laura, hol a cica? Van cicánk?”
Mire Ő elindul a nappali felé és a cicás előkéjével tér vissza a kezében. ☼

2.) Laura ismereteit bővítve a Világ „csodáinak” megnevezésére szívesen használok hangfestő/hangutánzó kifejezéseket. Ezért a Mi szóhasználatunkban a falióra = Tikk-takk” megnevezésben szerepel.
„Szerencsés” egybeesése a dolgoknak, hogy Apa szívesen fogyasztja a TicTac cukorkát, Laura meg az utóbbi időben szívesen játszik a dobozával… Ebből adódhatott, hogy amikor legutóbb Apa fogyasztani akart a cukorkából, az bizony eltűnt, hiába kereste! Nem volt más választásunk, mint Kislányunktól érdeklődni, hogy ”… hol van a TicTac cukor?”, mire Ő természetesen a faliórára mutatott. ☼

3.) Felénk a Régiek úgy tartják, hogy a tavaszi=”Májusi eső aranyat ér!”…
…csak remélni tudjuk, hogy igaz a mondás, még akkor is, ha az a Mi esetünkben márciusi, s eléggé sajátos=köpködős „babaeső” kicsi fejét a lehető leghátrább csapva, gurgulázva és prüszkölve, hatalmas rötyögések közepette…
(Szerencsére mindezt csak pár napig művelte.) ☼

4.) Apa és Baba mesekönyvet néznek, Laura folyamatosan „kérdez”=mutatja az ábrákat és várja a fogalmi visszajelzést és/vagy megerősítést. Az egyik oldalon hatalmas erdei szamócák vannak; Apa megnevezi az egyiket: szamóca, mire Laura elbizonytalanodva néz rá és a közelben található Majmócára mutat…☼

☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺

☼ Nyuszi-csalogatós Húsvétot kívánunk Mindenkinek! ☼