A Karácsonyra kapott játszószőnyeg eleinte nagy kihívást jelentett; hiába rugdalóztam a lábaimmal, a felfüggesztett figurák NEM AKARTAK MOZOGNI!

Aztán kaptam egy csörgőlabdát, amivel egyre ügyesebbek lettek a lábaim, s a gyakorlás meg is hozta az eredményt: olyan erősen sikerült rugdalóznom, hogy a figurák csak hintáztak, lebegtek és már a kezeimmel is egyre ügyesebben, húztam/vontam/ütöttem őket!

Szüleim mégis arra a legbüszkébbek, hogy az Ő szobájukban található kiságyamban felfüggesztett csörgő-bohócokat 3 hetes koromtól kezdve minden este megfogtam, s rendszerint így aludtam el.

Persze nagyon szerettem a babaszobám kiságyát és játékait is; nappal többnyire itt aludtam – ha aludtam – de megesett, hogy a játszószőnyegen szenderedtem el.

Ha jókedvűen ébredtem, mosolyogtam Anyára,

és „meséltem” is neki.☺

S hol van már az az időszak, amikor a pelenkázóasztalon sírtam, toporzékoltam?
Csettintős jókedvvel köszöntöttem a reggelt, s vártam a „hamit”.☺

Mindig Minden Érdekes volt a számomra és a tapasztalatokat szívesen megosztottam a környezetemmel.

Sokszor hallottam mostanában a Szüleimtől, hogy „Kistörpe”;
törpös voltam reggel...

...és törpös voltam este.☺

Majd újra elérkezett a hónapforduló – súlyom:5.490 gramm, magasságom:62 cm – és vele egy újabb oltás ideje…Nagyon nem szerettem!