„Május szépen zöldellő…”
                    / magyar népköltés /

„Tavaszi fáradtság”
Ugye, ismerős a kifejezés? Na meg az érzés, amikor CSAK aludnánk, aludnánk és aludnánk?
Apa is sokszor küzdött ellene, s bár én nógattam, hogy inkább játsszunk…

…sajnos, mindhiába!

Azért engem nem lehetett ilyen könnyen legyűrni! Miután reggelenként szokásosan ledöntöttem Apa legújabb meglepetéstornyait,

egész nap járkáltam; Babát/Brumit, Virágot… hurcolásztam;

jöttem-mentem, pakolásztam; idetettem-odatettem; Anya lépéseit követtem. (Baba-
rege 1)
S mivel már elég magas voltam ahhoz, hogy a szárítót is elérjem, egy-egy onnan leszedett, vagy fiókból kicsent sapkának/kalapnak továbbra is nagyon örültem. (Baba-rege 2)

A hónap egyik újdonsága, hogy ráéreztem a guggolásra és gyakoroltam is rendszeresen.

Az időjárásnak – délelőtti erős napsugárzás; időnkénti erős szélfújások – köszönhetően legtöbbször az udvaron levegőztem, de egyáltalán nem bántam! Szerettem továbbra is nézni a szomszédban levő állatokat: libákat, cicát, galambokat;

időnként „mezítlábaskodtam”; borsót „fejtettem”; vagy csak nézegettem a virágokat.

Azért a játszótér hiányzott! Mondogattam is napközben sokszor Anyának, hogy „Hinta, hinta!”, mígnem egy hétvégén fogtuk magunkat és Nagyszüleimhez – a Búcsúra – hazautazva VÉGRE! kihintázhattam magam! ☺
Utazásunk estéjén – az új babakocsimat is felavatva – a játszótérre igyekeztünk, ahol a szokásos hintázáson kívül Apa és Tata közreműködésével megismerkedtem a „libikókával”, majd Szüleim ide-oda futkosós segítségével a drótkötél-hintát is kipróbáltam. ☺

Másnap – már vásári hangulatban – körhintáztam Anyával;

majd láttam pónilovakat; örültem a szökőkút hűsítő vizének;

végezetül pedig felültünk a Kisvonatra.

A „kerekek zakatolása” és az állandó zötykölődés először bizonytalanná tett, de BÁTOR voltam=egyáltalán nem sírtam! Körről-körre menve egyre vidámabb lett Anyával a hangulat…

…és a végére már annyira tetszett, hogy „masinisztának” is beálltam. ☺(Baba-rege 3)

S hogy miket kaptam „búcsúfiának (lányának)”?

Focilabdát, homokozó-készletet, hintát (otthonra is), meg (a jövőre) egy biciklit! ☺☺☺

A búcsús hétvégét követő szombaton már egy bográcsos kerti partin vettem részt.

Ott is volt hinta (☺) ; a tűz / füst is nagyon tetszett, bár kicsit furcsa volt, ahogy a megérkezésemkor sokan körbevettek…

Itt kaptam életem első „fiús-pusziját” Tőle, Danótól!

                    Ugye, milyen helyes?! ☺

Kellemes élmény volt, főleg, hogy MÁR a 18 (hónapo)-t is betöltöttem! (Baba-rege 4)

/ Súlyom: 9 kg VÉGRE!!!
Magasságom: 82,5 cm /

Baba-rege:

1.) Laura már egyáltalán nem, vagy csak Velünk közösen leülve játszik el a játszószőnyegen; szó szerint az egész napját a jövés-menés; „sarkamban levés”teszi ki.
Ha időnként sikerül a „szimbiózisunk” határait meglelni, akkor is minden percben mindenre figyelni kell, mert az egyik pillanatban még a fürdőszobában keni magára Pl.:a kézkrémet, a másik pillanatban már papírzsebkendőkkel dobálja tele a lakást; a harmadik pillanatban – a gyümölcskosárból elcsent – almával/dióval, vagy a kisebb-nagyobb kabaláival teszi tele és zárja a konyhaszekrénybe az edényeket; a negyedik pillanatban a(z) - általa feleslegesnek ítélt - játékokat/tárgyakat dobja a szemetesbe és így tovább…☼

2.) Kicsi Lányunk a fejfedőket - legyen az kalap, vagy sapka; Nyár, vagy Tél; bent a lakásban, vagy kint az udvaron - kezdettől fogva szereti és szívesen viseli.
Ahogy a fenti Baba-regéből sejthető, még(?!) nem alkalmaztunk gyerekzárakat a szekrényekre, így a szobájában levő fiókok tartalmához is könnyen hozzájuthat. Kedvelt napi tevékenysége a kutakodás; pakolászás, s ha közben „rátalál” egy-egy szeretett, de kinőtt és/vagy régebb óta elrakott, esetenként a ruhaszárítón leledző kalapra/sapkára, azt örömteli kacagással húzza a kobakjára. ☼

3.) Ha a lakásban sapkamánia, akkor az udvaron/játszótéren labda-, és hintamánia jellemzi a napjainkat. Az eltelt idő alatt számtalan nagyságú, színű és mintájú labdánk gyűlt össze, a hintázás élményét pedig annyira szereti, hogy – mondhatni – ezzel a gondolattal ébred fel és alszik el. Így jó ötletnek bizonyult a Búcsún levő körhinta és a Kisvonat kipróbálása. A kezdeti bizonytalanságot leszámítva Babó nagyon bátran élte meg e „rázós” élményt, egyre vidámabban integetett Apának/Nagyinak, míg én alig bírtam kapaszkodni=állandó oldalra-sodrásban voltam a kocsiból, így annak örültem leginkább, hogy minden egyes kör megtétele után MÉG fent maradtam! ☼

4.) Másfél évesek vagyunk ! ☺☺☺
Hihetetlen – s bár közhely - de tényleg gyorsan telik az idő!
Beleléptünk a legfogékonyabb időszakunkba
=mindent utánzunk (pl.: fésülködés, arc-, kézkrémezés, orrfújás, szagolás „Hmffű!” kíséretében, fültisztítás; teregetés; cipő/zoknihúzás; táncolás, éneklés=”Hinta-pa…”, stb.) ;
=napról-napra egyre több kifejezést tanulunk és „használunk”(pl.: NEM!!! ; Apa, Anya, Baba, hinta, Ffffű, Ffffa; Fffá=zsiráf;Pufff=busz, A(u)tó=autó, Szzé=szél, kííz=gőz, A(l)ma=alma, Eppe=eper, Eppesza=epres szalvéta, pohár, Ttá=tál, Teki, Pupu, Szi(j)a!, Tessék!; Halló!? a telefonálás utánzásakor, Csücs! =leüléskor, stb.);
=az érzéseinknek/akaratunknak egyre erőteljesebben adunk hangot (pl.: sírás/sírás toporzékolva/hiszti);
= egyre több fizikai cselekedetre vagyunk képesek (Pl.: Mutatjuk a pisi/kaki pelusba-érkeztét; az udvaron a „Sétálunk…egy kis dombra lecsücsülünk , csüccs!” éneklésekor leguggolunk; vagy guggolunk/felállunk/guggolunk/felállunk a kanapé háttámlájának támaszkodva és közben kacagunk ; ruháskosarat/tálcákat/építőkockákat dobozostul cipelünk, stb.) , vagy ha nem, a kudarcok ellenére is – akaratosan és kitartóan - újra próbáljuk…☼

☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺ ☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺