„November télelő…”
                                         / magyar népköltés /

Engedve a csodálatos őszi színekben pompázó fák hívogatásának,

egy családi kirándulással léptünk át a Novemberbe,

amikor is ekkora leveleket találtam,

majd sok-sok avar-zavar után...

...egy fatörzsnél megpihentem.

Kiruccanásunkat követően – sajnos – egy újabb betegség várt reám, amelynek leküzdésében a hűséges Brumim szolidaritása sokat segített. ☺

Vidáman teltek az otthoni napok: jöttem/mentem, bájosan sürögtem, főztem és természetesen – mint mindig – most is sokat öltözködtem…már egy kis eklektikusságot is a stílusomba belecsempészve.☺

Majd a betegségből kigyógyulva elérkezett a Nagy nap:

2 éves lettem! ☺

Anya meggyújtotta és – mivel én nem akartam – elfújta a gyertyákat; a tortámat is felszeletelte…

…Apa pedig – miután egy főzni szerető Kétévesnek már igazán kijár egy komoly konyha ☺- a születésnapi ajándékom összeszerelésében segített.

Ilyen volt,

ilyen lett,

és ennyire örültem! ☺

Az ünneplést követő bölcsődés hétköznapokba visszazökkenve megint beteg lettem: most egy vírusos szemgyulladást sikerült összeszednem.

Szerencsére – a látszat ellenére - gyorsan gyógyult, így 1-2 nap múltán ismét visszatért a jókedvem = kis házimanóként vidáman lábadoztam, pl.: táncoltam / énekeltem.☺

A hónap végén járva, pedig a Szüleimmel együtt készültem az Adventre.

Baba-rege:

1.) Pocaklakó kora óta nagyon sokat énekelgetek Laurának, igényli / szereti is, kedvelt közös elfoglaltságunk lett. Időnként Apát is sikerül bevonnunk az éneklésbe, bár Ő csak egy dalt ismer: a Zsipp-zsupp kenderzsupp kezdetűt.
Mostanában Laura bontakozó személyisége sokszor vitát szül közöttünk, s olyankor bizony a fejemhez vágja, hogy „ Apa szereti Őt! Anya Nem!”
Mondanom sem kell, hogy ez mennyire nem esik jól a szívemnek / lelkemnek…
…Egy ilyen vitás alkalom pont Apa előtt zajlott, így próbálunk rá hatni:
„ Laura! Ne mondj ilyet! Anya szeret Téged! Hiszen ki énekel Neked?”
Mire Ő: Apa!
Apa??? -Kérdezem döbbenten.
Laura komoly arccal bólint: Zsipp-zsupp-ot! ☼

2.) Kicsi lányunk nagyon megszerette a múltkoriban kapott takaróját; reggelente puszival köszönti Micimackót / Malackát/Tigrist /Fülest és társalog velük.
Egy alkalommal azt halljuk, hogy Nyuszihoz is beszél, megdöbbenünk:
„ Laura! Nincs is ott nyuszi! ”
Mire Ő:
„ Elbújt a fatörzsben! ” S a Micimackó mögötti fára mutat…így esett, hogy a születésnapjára Nyuszi is megérkezett. ☺

3.) A mi szöszke Angyalkánk kezdettől NEM igényelte a cumit, még csak az ujjait sem cupizta soha, ezért hát igencsak meglepődtünk, amikor a 2. születésnapját követően 1 teljes héten át úgy jött haza a bölcsiből, hogy kérte és akarta, hogy cumizhasson!
A még valamikor/valakitől kapott cumit „bedobva” engedtünk a „tapasztalatszerzésnek”, ami kérészéletűnek bizonyult, szerencsére. ☺

4.) Egy évvel ezelőtt Laura születésnapi ajándékaként indult ez a weblap… Közhely, de tényleg szárnyal az idő, s ha belegondolok/visszaolvasgatok az eltelt év(ek)re, vagy visszanézegetem a fényképeket, hihetetlen, hogy milyen nagy változásokon vagyunk már túl a Mi kis Tüneményünkkel! ☺
Sajnos már fizikailag nem emlékszem, hogy milyen lehetett újszülöttnek – mekkora volt a karomban tartva a súlya, vagy hogyan szopiztunk, stb. – s az is rejtély előttem, hogy hogyan teltek a napjaink a „csacsogó” korszakát megelőzően. Biztos a Jelen: ahogy egész nap jön-megy, s csak mondja és mondja és mondja a magáét az édes kis hangján, vagy szórakoztat Bennünket egy-egy újként tanult mondókával, vagy magára dob egy sapkát/sálat/szoknyát és táncol benne, jól érzi magát.

Kicsi Laurám! Nagyon Sok Boldog Születésnapot kívánok Neked, s Köszönöm a Mindenhatónak, hogy Vagy!!! Nagyon Szeretlek!!! Anya

Laurácska! Én is sok-sok Boldog Születésnapot kívánok Neked! Apa

☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺