„Új év, új év, új esztendő…”
                                         (Csanádi Imre: Hónapsoroló)

Elkezdődött…
…Mi pedig folytatjuk, ezúton is Üdvözölve Minden Kedves Olvasónkat! ☺☺☺

A naptár búcsút intett ugyan az Ünnepeknek, de a szeretett Karácsonyfa jelenléte és az esténkénti gyertyagyújtás lángja segített felidézni a kedves emlékeket.

Az első újévi hétvégét pihenéssel és némi vásárlással töltöttük és szerintem a Szüleim is még a Karácsony hangulatában lehettek, mert Tigrist- amikor megláttam a polcon - kérés nélkül megvették nekem. Nagyon örültem neki - hasonlóan Nyuszihoz, Füleshez, Malackához, Micimackóhoz - hiszen így teljesedett ki igazán a „Barátok” köre.
Velük aludtam el és velük ébredtem! ☺

A „dolgos hétköznapok” beköszöntével az időm nagy része újra a bölcsiben telt… Anyáék nagyon büszkék (voltak ám) rám, mert a legelső napon (is) - a sok síró babatársam mellett - én pityogás nélkül, bátran mentem! ☺
Szeretek odajárni, ott játszani… otthon pedig - Brumi, Nyuszi, stb. társaságában - szívesen eljátszom, hogy mi is történik napközben a „Babáknál” velem.

Meg amit még nagyon megszerettem az utóbbi időben, az a mesenézés esténként és hétvégeken olyannyira, hogy Anyáékat tévézni már nem is nagyon engedem…
Leginkább a Kisvakond történeteit nézem=a „ csíkos, bojtos” sapkája miatt (is) nagyon rokonszenves nekem, no meg a „nagy barna kutyus” is a kedvencem.☺

Az Ünnepekhez 1 hónapra - Apa szerint azért, hogy „az angyali fürtöcskéim erősödjenek” - frizuraváltáson estem át:

Ilyen volt…

…és ilyen lett.

A változás első szemtanúi Zsófi és Andi - Szüleim kedves barátai - voltak, akikkel egy nagyon kellemes „utókarácsonyt” tölthettünk. Volt sok játék és móka, no meg ügyességi labdadobás vízivás közben ☺és a kapott meglepetésnek is nagyon örültem!

A hónap újdonságának számít még ez a színes ügyességi játék; szívesen építettük Apával a hosszú „ utat”, miközben az adott formákat kerestük és illesztettük össze.

Közben odakint a Január erősen „csikorgatta a fogait” és olyan mínuszok „rohangáltak”, hogy a kutyusaink is csak úgy borzongtak bele!

Az egyik szombaton viszont enyhébb, ám annál fehérebb időjárásra ébredtünk!

A szakadó hóesésben - a tavalyról is ismert „járgányt” elővéve – először meglátogattam a szeretett Karácsonyfát,

majd nagyot szánkóztam a Szüleimmel és…

…ennyire örültem! ☺

Baba-rege:

1.) Esti lefekvés előtt vagyunk, Laurától már éppen búcsúznék, amikor hallom Tőle:
„Kérem a macit!”
Hozom neki Brumit…majd miután kiderül, hogy nem rá gondolt, hát mindenki mást, de csak nem sikerül a jó „alvókát” eltalálnom…láthatóan már türelmetlen (Ő is), ezért kapom Tőle az újabb információt: „ …a fehéret, van neki pulcsija!”
Nálam továbbra is teljes a képzavar…„Ott van a konyhában a széken!”
Megyek, nézem, egyik kabalamacija sincs ott! Kínomban kiveszem az ágyából, hogy most már mutassa meg, kire gondol…erre Ő odasétál és az egyik székről a kezébe veszi a fából készült macis öltöztethető játékát, amit valóban otthagyott. Majd visszatérve mérgesen - a szobája ajtajából - a konyhai székre mutat:
„Anya! Az szék, az meg maci!!!” (2010.01.03.) ☺

2.) Az egyik pelusozás végeztével látjuk, hogy a szomszéd ház kéménye ontja magából a füstöt.
Baba reakciója: „ Száll a füst… és köhög a Napocska!” (2010.01.24.)☼

3.) Utazásaink rendszerint autóval történnek.
Legutóbb Budapestre utazva a jelzőlámpa piros /sárga/zöld színeinek jelentéseiről beszélgettünk, s azóta – a piros lámpáknál állva Ő is figyeli a „zöldet”, s közben - édesen csacsogja:
„Amikor piros, megállsz!
sárga, figyelsz,
zöldre mehetsz!”☼

4.) A kétévesek jellemzőjeként Laura is számtalan olyan apró, pici dolgot/részleteket megfigyel, ami felett elsiklik a tekintetünk, amire mi már nem is gondolnánk…
Példaként az egyik este a következők előtt álltunk, értetlenül:
„Világít a zöld lámpa, majd bekapcsol a piros! A piros kikapcsol és a sárga világít.”
Azt gondoltuk, hogy a jelzőlámpákról van szó, ennek értelmében csatlakoztunk a témához Mi is. Laura viszont hangos NEMekkel tiltakozott, így egy találós kérdésben kezdtük érezni magunkat mindaddig, amíg rá nem jöttünk, hogy Ő bizony az olajsütőnk – olyan 1 éves kora óta nagyon szereti nézni, ahogy száll belőle a gőz - hőfokjelzőinek változásairól beszél…☼

5.) Kicsi lányunknál a „bilihasználat” állandó, de hallgatólagos téma…A bölcsiből hazaérkezve rendszeresen kéri, hogy ráülhessen - ez eddig bodystól és pelusostól történt - majd a „dolgunk végeztével” mentünk és én átpelusoztam.

Most januárban viszont 1 héten keresztül ez annyiban módosult, hogy már megengedte, body/pelus nélkül ültessem le és 1 alkalommal SIKERÜLT is belepisilnünk a bilibe! ♥
Természetesen nagyon büszke voltam rá, mint ahogy Ő is magára = Apa a „dolgozóból” hazaérkezve jóformán még be sem lépett a lakásba, Laura máris újságolta neki:
„Apa! Pisiltem a bilibe! Úgy, mint a NAGYBABÁK!”
/ Azaz úgy, mint a bölcsödében levő 3-(4) éves nagycsoportosok./

☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺