„Január elől jár,
                    A nyomán február.”
                                        / magyar népköltés /

A hónap elején még „macicsalogatós”, hóvirág-nyitogatós napsütéssel, majd fagyos mínuszokat hozó, hatalmas pelyhű hóeséssel.
Amilyen változékonyan alakult az időjárás, számomra is olyan változatos történésekkel, eseményekkel bővelkedett a hónap.
Először is – Szüleim nagy örömére – a kapott vitaminoknak és némi vaspótlásnak köszönhetően újra jó étvággyal ettem, s már nem sírtam akkor sem, ha megpróbáltak letenni: napközben alkalmanként 2-3 órát is aludtam egyhuzamban.☺
Igaz, volt is mit kipihennem: egyre többet gyakoroltam az „álldigálást”, helyváltoztatásnál pedig már egyre többször alkalmaztam a kapaszkodós, Anyáékat/bútorokat/tárgyakat érintő haladás technikáját. Néha estem is, időnként meg a kobakomat sikerült bevernem, ami sírásra késztetett, de ilyenkor egy „bújócskázós/kukucsos” játéktól (Lásd: Baba-rege); a már jól ismert „cupispelusomtól”; vagy egy kedvenc mesekönyv nézegetésétől hamar megvigasztalódtam.

Különösen „Kismackó” történeteit szerettem mostanában, főleg a „csíkos labdája” és Dínó barátja ragadta meg a képzeletem… Látva ezt, Anya emlékezett rá, hogy pár éve az internet bekötésekor kaptak egy céges ajándékcsomagot, melyben:”Nini!” Egy felfújható Dínó és egy csíkos strandlabda rejlett… legnagyobb meglepetésemre. ☺

Rendszeresen jártam és játszottam a Babaklubban is, vagy próbálkoztam otthon a kockákból,”tornyosból” építgetőset, bár a toronyledöntős játékot sokkal jobban szerettem.☺

Újra élményt jelentett számomra Macikkal is játszani: lehetett őket gyűrni, bokszolni=ütni: SAJNOS a Babaklubban tapasztalt első közösségi élményünk - ellene, mint kisebb ellen - irányuló agresszió volt, melyet Laura a macijain vezetett le (Anya), Nagymacival birkózni. A legújabb macibarátom pedig „Csörgőmaci” lett, akit nemrégiben kaptam apai Nagymamám, Nagypapám és Nagynénim, Nagybácsim látogatásakor.

Persze a labdákat sem hanyagoltam el. Sokszor mutattam Szüleimnek, hogy a szekrény tetejéről Anya nagy zöld labdáját vegyék le Nekem, mígnem egyszer csak megkaptam. Először olyan nagynak bizonyult, hogy nem tudtam, mit kezdjek vele…

…aztán cselhez folyamodtam= felhúztam a „varázserejű sapkámat”, s így próbáltam ismét arrébb gurítani, legalábbis megbirkózni vele.☺

Másik kedvenc labdaélményem mindazon alkalom volt, amikor az udvaron levegőzve láttam, ahogy Szüleim a kutyusainkkal játszanak. Tetszett=mindig megmosolyogtatott, ahogy szaladnak az eldobott labdák után, s ügyesen/ügyetlenkedve elkapják és visszahozzák őket.
A labdadobás mozdulatát próbáltam én is utánozni a lakásban (Lásd: Baba-rege 2) és akkor is „dobtam” nekik, ha a lépcsőn hallottam tartózkodni őket.
Hogy ne fázzak (meg) odakint, az öltözködést=főleg a kalap-, sapkahúzást továbbra is lelkesen gyakoroltam. Időnként kalapban néztem a TV-t, máskor meg hol vidám, hol szomorú=fáradt törpévé változtam.

Már Szüleim sapkája is motivált, de csak Anya sapkáit kaptam meg: sajnos az egyik - még! – nagynak bizonyult, a másik pedig - a zavaró bojtja miatt – némi bosszúságot okozott.☺

S hogy „Hol és mikor alakul a Nő?” Nos, erre a kérdésre talán a következő képek sejthetik a választ…(Lásd: Baba-rege 3) ☺

Közben az enyhe időjárás téliesre változott: kíváncsian szemléltem életem első komolyabb hóesését…

…és először volt alkalmam szánkózni is – főként Apa segítségével – a kutyusaink lelkes kíséretében.☺

A hó végéhez közeledve megkaptam a 15 hónapos babáknak járó kötelező szurimat – a doktor néninek is örömet szerezve (Lásd: Baba-rege 4) – de sajnos az oltásommal közel egy időben ismét sikerült valami makacs bacit benyelnem, melytől sok-sok napon keresztül hosszantartó - fuldokló/könnycsorgató - köhögési rohamoktól és sugárban hányásoktól szenvedtem. Már olyan rutinossá váltam az orrszívás terén, hogy a porszívóba az orrszívó csövét magam raktam össze. ☻

A betegségem alatti hányások miatt újra fogytam, sem a „cupikat”, sem a vizet nem kívántam, s bár nagyon törődött/fáradt voltam, az első 3 napban napközben még aludni sem aludtam: az erős, hosszú köhögési rohamok mindig felébresztettek, csak Szüleim karjában bóbiskoltam, miközben le-föl járkáltak velem. Társaságomat a játékaim is, főleg Brumimaci hiányolta…

A naptári Tél végéhez közeledve íme - a hónap történéseiből - néhány Baba-rege:

1.) Én a konyhában ténykedek, Laura a nappaliban játszik. Egyszer csak rövid ideig tartó, dübörgés-szerű erős zajt hallok a szobájából… Rohanok hozzá újabb esést sejtve, erre ott vár az ajtóban kaján vigyorral az arcán, s hatalmas örömkiáltással, amikor meglát… Ez volt az első alkalma a „Bújócskázós/Kukucsos” játékunknak, azóta már nem veri ezerrel az ajtót, csak finoman kopog, meg kuncog és kurjongat, hogy bizton megtaláljam. ☼

2.) Mindkét kutyusunk szeret labdázni, jó testmozgás mindannyiunk számára.

Laura hónapokon keresztül csak csendesen szemlélte a babakocsijából az eseményeket, de most már mosolygással, hangicsálással jelzi tetszését, leginkább az egyik kutyusunknak szurkolva. Ugyanakkor utánozva a látottakat, pár hete próbálja a labdadobást Ő is gyakorolni némi szemhunyorítás, orrfelhúzás és „Hssszzzz”, hangadás közepette. ☼

3.) Alkalomnak megfelelően öltözködöm, az öltözékemhez illő nyakláncot próbálok/keresek. Mivel Lau mostanában mindent figyel és utánoz, ezt is látva, aznap délután már egy karácsonyi gyöngyfüzérrel a nyakán díszeleg. Ezt cserélendő kapta meg a képen látható nyakláncot...A hajpánt esete pedig hasonló indíttatású:miután mindig elkéri/elveszi az enyémet, kapott - egy hónapok óta meglévő, csak eddig nem nagyon hordott - sajátot…☼

4.) A soros oltás/havi méretkezés vonzata,hogy doktor néni meg is vizsgál bennünket.

A mostani súlyunk - bár elég telített és így csalós pelussal érkeztünk – 8.500 grammal (és 79 cm magassággal ) igazolásul szolgált az elmúlt 1 hónapban történt jó evésünknek, de az igazi bizonyíték mégis csak az volt számunkra, amikor a pocakunkat meglátva és megsimogatva a doktor néni is örült az eredménynek. ☼

Hogy Mi se maradjunk olvasnivaló nélkül, az üzeneteket / véleményeket a szikoratunde@invitel.hu-ra szivesen fogadjuk / várjuk.

☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺