„Március szántóvető,
                    Április nevettető”
                                        / magyar népköltés /

„Csip-csivit!”

Egy kismadár – akit sosem láttunk – köszöntött Bennünket reggelenként így, miközben a postaládánkban napról-napra kitartóbban építgette/rakosgatta a fészkeit…

Én is ügyeskedtem; a megerősödött babalábaimnak köszönhetően egyre bátrabban tettem meg az első lépéseimet, hol a veteményesünk
- Ugye, hogy mekkora járóka ☺? -, hol a virágos kertjeink kerítésébe kapaszkodva,

ha pedig elfáradtam, a lépcsőnél megálltam pihenni egy kicsit.

A babakocsimba-kapaszkodós sétákkal is sokat gyakoroltam, s bár a Szüleimnek eleinte nem engedtem, hogy kézen fogva vezessenek, itt már elkelt és jól is esett a segítség. ☺
Az udvaron levegőzve rendszeresen és szívesen tologattam,

kitartásom jutalmaként pedig - Anyáéktól egy nap - ezt a „méretes” másik kocsit kaptam…

Nagyon örültem neki, a mindennapjaim részesévé vált, hiszen a „tologatáson” kívül szerettem belezsúfolni a játékaimat, konyhai edényeket/ CD-ket/húsvéti tojásokat, stb.
Anyát el is bizonytalanítottam kissé:
„Lehet, hogy talicskát kellett volna venni?” ☺

Apropó, Húsvét:
Készültünk, terveztük, de a Nagyszülőkhöz való hazautazásunk
„Betegség miatt elmarad (t)! „

Így itthon segítettem a „tojásfa” díszítésében, a „nyuszi-fészek” rendezgetésében;

a piros tojást pedig Anyának nyújtottam Apa húsvéti locsolkodós próbálkozása ellenére...

Ezt zokon is vette egy kicsit, ezért a délutáni „játszótéri mosolyommal” megpróbáltam kiengesztelni…

…Remélem, sikerült! ☺

Az ünnep utáni hétköznapok a maguk megszokott rendjében teltek: reggel alig vártam, hogy Anya bejöjjön értem; délelőtt játszottam; a délutáni alvásomból – többnyire – széles jókedvvel ébredve az udvaron levegőztem, majd vártuk Apát haza a „Dolgozóból”, zsivány ténykedéseim közepette. ☺

A napközbeni babakocsi-tologatásnak is meglett az eredménye: az első - kapaszkodó és segítség nélküli – elindulásom lépései egyre határozottabbak lettek=”Jár a Baba, jár?„ ☺

A hónap végén a Nagyszülőkhöz való hazautazásunkra is sort kerítettünk: anyai Nagymamámat a születésnapján köszöntöttük. ☺☺☺

Közben láttam közelről pipiket, némakacsát, kecskét, röfiket, barikat;

simogattam kiscicát;

birtokba vettem a játszóteret és a focipályát;

majd hazafele utazva még az Unokatestvéreimet is meglátogattuk.

Ekkor már nagyon-nagyon fáradt voltam; mégis egy igazán élmény-dús hétvégét, meg egy tapasztalatokkal teli hónapot magam mögött hagyva:

„Ilyen Tuti Jól éreztem magam!” ☺

Baba-rege:

1.) Kicsi Lányunk nagyon zsivány – lányoknál=huncut?! – lett az utóbbi időben=”próbálgatja a szárnyait”.
Mindent elkövet – amitől óvom és/vagy ténykedni azt nem engedem –, miközben széles mosollyal néz a szemembe, kacag és tisztán/érhetően mondja, hogy: „Nem! Nem!”…☼

2.) Az étkezés/ivás terén vannak még mennyiségi és minőségi=önállóság elmaradásaink; Baba szereti a kényelmet=azaz, ha Mi etetjük/itatjuk Őt.
Az utóbbi időben azért sikerült elérni nála, hogy legalább a cumisüvegjéből segítség nélkül igyon… igaz, mindezt sokszor magastartásba emelt kézzel teszi, követve Apa utasítását, hogy „Emeld meg!”…
…mármint a cumisüveget, hogy a folyadékot belőle könnyebben elérhesse. ☼

3.) A táplálási nehézségeinket mérlegelve „vízválasztó” és így Nekem örömteli volt az áprilisi hónapunk: Laura MÁR elfogadja=eszik a zöldség-, húslevesből; MÁR „nem akar megfulladni” a levesbeli répa/zöldség/hús/tésztazúzaléktól, sem a tejbegríztől; megszerette a gyümölcspüréket dúsító darált kekszet, a tehéntejet; s az eddigi fél – 1 üvegnyi bébiétel helyett MÁR napi 2-3 üveggel is elfogyaszt! ☺
Reméljük, hogy a soron következő méretkezésnél ennek meg is lesz az eredménye…☼

4.) Reggel van, öltözködöm=húzom a zoknimat; Baba körülöttem sertepertél és véletlenül rálép az egyik lábamra. Ösztönösen jön belőlem egy „Auú!”, s hogy tudja, miért, magyarázat közben én is játékosan visszalépek az Ő lábára. Erre Ő szintén „Auú!”, s onnastól kezdve naponta keresi az alkalmakat, hogy „megtaposhasson”. ☼

☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺ ☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺

„Meleg is. Hideg is. Bolondozik Április. De mirajtunk túl nem jár,
Úgyis tudjuk – jön a nyár!” / Tamkó Sirató Károly – Április /