A 7. hónapos korfordulóm egybeesett az Erkel Ferenc Vegyes Kar – melyben Anyukám is énekel – újjáalakulásának 10. évfordulója alkalmából rendezett koncerttel.
      Magam is meglepődtem, hogy mennyire jól bírtam: tetszett, ahogy Zsófi néni kargyakorlatozott a levegőben és énekeltek rá a Többiek. Viszont nagyon untam a beszédet! Hol Anya, hol Apa karjaiban voltam, néha én is hangicsáltam, bár a műveket nem ismertem. Volt sok felnőtt és gyerek, meg sok-sok LUFI! Amiből kettőt is kaptam…
…ezzel talán az E.F.V.K „palántakórusának” tagjai közé léphettem?

A koncertes kiruccanásunkat követően a napjaim otthon a „szokásosan” teltek.
Ha hagyta, segítettem Apának dolgozni, vagy TV-műsort választottam neki(-k ).

Közben – talán a nagy: 30-36 Celsius-fok közötti hőség, talán a fogzásom miatt – nagyon nem esett jól semmilyen étel sem! Egyáltalán SEMMIT sem akartam enni!!! Szüleimet jól meg is ijesztettem, Anyának napközben sokat-sokat sírtam, nyűgösködtem…

Levertségemből jobb kedvre csak a színpompás virágok derítettek, szerettem őket bent is,

kint is nézegetni, megérinteni: ismerkedtem velük.

Születésem újabb hó-fordulóján Szüleim a hintázás élményével leptek meg! Apukám a házunk fészer-részében alakított ki egy hintázó-helyet; először furcsa volt, ahogy minden „mozog körülöttem”, aztán egyre jobban belejöttem, s nagyon örültem!

Könnyen szállt a „hinta” alattam, mert a NEMevésemnek köszönhetően én is könnyű maradtam; a súlyom:7.250 gramm, a magasságom pedig maradt 71 cm.