„Biztos ülés, jó kilátás!”, már ami ezt a kék, öreg=előttem 2 babát is kiszolgált sportkocsit jellemzi, s melyet a sárga babakocsimhoz képest jobban is kedveltem! Mindig szívesen üldögéltem benne az almafa alatt, vagy „holdjáróként” zötyögtem, ha Szüleim tologásztak az udvaron, jól lehetett benne enni, játszani=pl.: szemezgetni a szőlőszemeket.

S hogy a képeken fiúsnak nézek ki?

Való igaz, hogy kék az udvari mászós/játszóruhám színe és az időközben megnőtt hajam is megtévesztő lehet. Érezte is Anyukám a motiváltságot a hajvágásra, előtte viszont a hajpánt viselését is kipróbáltuk… Nekem kényelmetlen volt, kicsit „hippisnek” is éreztem így magam=nagyon nem tetszett, ezt jeleztem is feléje.

A konkrét hajvágásomat viszont megelőzte még egy
-Nagyszülőkhöz való hazalátogatás

-Unokatesókkal való találkozás;

-Apa MP3-s lejátszójával való ismerkedésem;

-némi árnyjátékos tapasztalatszerzés;

-s egy újabb copf-kísérlet.☺

Végül is belevágtunk a frufrumba, s az eredmény?

Ilyen volt…

…ilyen lett! ☺

Közben a „játszótéri hintázós”, a szép napsütéses őszi időben „nagyokat sétálós”, a babalábaimat erősítve „álldigálni-próbálós” hétköznapokat magunk mögött hagyva (7.900 gramm súllyal és 75,5 cm magassággal )

  Betöltöttem az Első Születésnapomat! ☺

Szüleim, leendő Keresztanyukám és az Ő kisfia: Gábor ünnepelt Velem;

kaptam finom tortát, szép ajándékokat, kacagást, jókedvet és rengeteg Szeretetet!

Summa-summarum:

- jól éreztük magunkat! ☺

-Szeretek nagyokat játszani, sétálni, imádok hintázni! Minden csörgő-zörgő, hangokat és fényeket adó játékokat/tárgyakat szeretek!

-Szeretek TV-t nézni, rádiót hallgatni, Ákost felismerem, a dinamikusabb zenékre ritmusosan „táncizok”. (Felsőtesttel és fejjel kísért mozgás.)

-Szeretem az állatokat - kutyusaink, séta közben cicák, szomszéd pípijei – szemlélni.

-Szeretek nagyokat aludni (éjjel 10-12 órát, nappal 1x 2, 5 - 4 órát).

-A tápszer mellet most már a pürésített gyümölcsös-húsos bébiételeket is elfogadom; már kíváncsi vagyok a babapiskóta/keksz/kiflivég ízére, de még nem tudok belőlük fogyasztani (eddig 4 kis fogam bújt elő), mint ahogy más „darabos” ételeket és a tejbegrízt is elutasítom. Szeretek babavizet inni, más folyadékot nem fogadok el!

Szeretek a kistányérommal/kanalammal játszani, maszatolni, de a pohárból ivást még tanulnom/a kanállal evést gyakorolnom kell.

-Segítek Anyának „pakolni”, ruhákat „terítgetni és hajtogatni”; a zoknikat a lábaimról és a sapkát/kesztyűt séta közben lerángatni; a body/póló/pulcsi felvételét nem szeretem=sírva ellenállok.

-A pelusasztalról rendszeresen le akarok mászni; a fürdéssel megbarátkoztam, hajmosáskor sírok.

-Sosem sikongattam/visítoztam/kiabáltam…a kezdeti „eeee…”- hangzatot  „öööö…”,  majd 1-2 szótagos „pu/puppu”, „me/memme” váltotta fel. Majd megtalálva a hangomat „kacarásztam”, s ha feszült/fáradt voltam, „nyekeregtem”=ércesen nyöszörögtem.

 Jelenleg „dallamozok”, cuppogok, berregek, s a számomra érdekes dolgok/tárgyak felé mutatva egy rövid „ö”-vel kérem Anyát, hogy amit mutatok, nevezze meg.

-Egyébként nyugodt, csendes, sokat szemlélődő baba vagyok, már nagyon –nagyon sok mindent megértek, az utasításokat szépen követem!   ☺☺☺

S végezetül: ahogy Szüleim tapasztalták meg Velem az első évet:

„Soha nem gondoltam volna, hogy egy kisbaba érkezése ennyi munkával és elfoglaltsággal jár. Pedig Laura jó kislány: az első napoktól kezdve minden éjjel folyamatosan volt 5-6 órányi alvása, két hónapos korától pedig szinte minden éjszakáját végigaludta. Szerencsére nem is betegeskedett, még a náthát is csak 11 hónapos korában kapta el először. Még így is nehéz volt olyankor, amikor nappal nyűgösködött, mert nem akart aludni, utána pedig nem evett, mert túl fáradt volt hozzá. Most már, hogy egyre pontosabban ki tudja mutatni, mit is szeretne és most már, hogy tud mozogni és a problémái egy részét – például egy másik játékot akar – önállóan meg tudja oldani, sokkal könnyebb. Az, hogy látjuk fejlődni, játszani és nevetni Laurát, kárpótol a sok fáradtságért, amit átéltünk.

Minden szülő azt szeretné, hogy a gyermeke részesüljön azokból az örömökből, amiket ő maga is átélt és legyen sikeres azokban a dolgokban is, amikre a szüleik mindig is vágytak.

Remélem, hogy Laurának boldog és sikeres gyerekkora és felnőtt élete lesz. /Apa/”

„ Picur érkezésére várva csak a problémamentes és méltóságteljes szülés gondolata foglalkoztatott, az azt követő időszakra nem terveztem, bízva a hétköznapok sodrásában segítő „Anyai ösztönben”… Sajnos, nem vagyok annyira ösztönös Anya, mint amennyire hittem, hogy leszek és szeretnék lenni! Igazából akkor nehezedett rám először a szülői felelősség érzete, amikor a kórházból hazaérkeztünk, s a szoba közepére letett hordozóban édesen aludt ez a csöppnyi ember!

Rengeteg bizonytalanságon, síráson, kimerültségen, aggodalmon, idegi feszültségen vagyok túl; a kezdetekkor tapasztalt napközbeni „nem-alvás”=állandó sírás; a szopiztatás nehézségei, későbbiekben pedig a némi mozgásfejlődésbeli elmaradás és a még mindig fennálló „alig eszem valamit!” problémájával nagyon nehezen küzdöttem meg, s küzdök…

El kellett telnie egy bő félévnek ahhoz, hogy „simulékonyan” teljenek a napok…

Pedig lelkem rajta, hogy mennyire nagyon vártam/akartam ezt a pici emberkét, s hogy mai napig Életem legnagyobb és legszebb Ajándékának tekintem / Csodaként élem meg mindennap, ahogy apró lábacskáival betoppant az életünkbe! ☺ /Anya/”

Laura, Kicsi Lányunk!

Még Nagyon-nagyon Sok Boldog Születésnapot és Hosszú-hosszú Vidám Életet Kívánunk Neked!  ☺