Gólyamese ide, vagy oda – Van, aki még hisz benne? – NEM könnyű egy újszülöttnek!☻
Másként tudok – tudok?! - enni, inni, aludni, mint a „Pocaklakó” életemben…
Ugyanakkor örömhír, hogy sokkal nagyobb a hely, s Nem vagyok EGYEDÜL!☺☺☺
Egyikőjüknek nagyon ismerős a hangja, az illata… Ő Anyának nevezi magát, a másikjukat pedig Apának szólítja.
Ha pedig rám néznek, Laurának/Babának/Cicának/Manónak/Törpének hívnak…
…csak győzze megjegyezni az ember gyereke! ☺

Ha már a neveknél tartunk: nálunk anyai részről családi vonás a két utónév viselése.
Lehettem volna: Petra, Dorka, Rebeca, Ágota, Hanna, Napsugár, Júlia, Ramóna, Jázmin, de Szüleim közös döntéseként Laura Anna lettem.

A nevem:
Laura latin eredetű; laurea=babérfa, babérkoszorú, dicsőség, győzelem a jelentése és június 17-én tartom a névnapom. ☺
Anna héber eredetű, ú.n. : ”beszélő név”; Hannah=kegyelem, Isten kegyelme, kellem, kecsesség, báj. Anyukám Nagymamájának szeretett emlékeként kaptam ezt a nevem, mely a keresztség felvételekor a választott Védőszentem neve is egyben.

/Forrás: Utónévkönyv – Lánynevek
Szalay Könyvkiadó (2005) /

A „kinti” Világgal való ismerkedésem emlékei:

Evés: - 3.350 grammal (és 54 cm hosszal) születtem, a kórházból 3.180 gramm súllyal érkeztem haza. Kis pocakomat 3 óránként töltöttük meg; szopiztam - egy keveset -, majd tápszert ettem cumisüvegből. Hogy a pocakom telítettségét Anyáék pontosan követni tudják, az étkezéseim kezdetekor mindkét kezem kisujja határozottan „Ég a gyertya, ég…” tartásba emelkedett, majd ez az ujjtartás az idő teltével és a jóllakottság érzetével arányosan elnehezedett.

Alvás: - Éjszaka jól – 5 órahosszát egyhuzamban! - aludtam; így Szüleimet hajnalban csak 1-x ébresztettem meg az etetésem miatt, majd aludtam tovább. Nappal viszont kortársaimnál jóval kevesebbet – max.:50-120 percet -  aludtam…sok inger ért / fárasztott, ezért sokat is sírtam.

Pelusozás : - Nagyon nem szerettem!!! Még le sem tudtak tenni Anyáék a pelusasztalra, már ordítottam, hogy „Azonnal hagyják abba!”… mármint a pelusozást, amit még el sem kezdtek…☻

Fürdés :- is hasonló érzéseket váltott ki belőlem (12 napos koromban esett csak le a köldökcsonkom), de ezt azért szépen, lassan megszerettem. Az a víznek nevezett valami – be kell, hogy valljam – jól esett, s úgy emlékeztetett valamire…☺

Mivel nappal nem akaródzott az időt alvással töltenem, alkalmam nyílt Anyukám / Apukám karjaiban pihenve, s így Őket a lakásban le-fel sétáltatva alaposan mindent megfigyelnem.
Első felfedezésem a konyha/ebédlő boltíve volt, majd a függönyöket/sötétítőket is megszerettem. Ha valami tetszett, vagy azt szerettem volna, hogy vigyenek arrébb, nyújtottan hangoztatott eeeee-vel adtam tudomására a környezetemnek. Ha elfáradtam, szundítottam egy kicsit=5-10 perces mikroalvásaim voltak, majd együtt „sétáltunk” tovább.☺

Amikor pedig kezdett sötétedni, néha megengedtem Anyának, hogy mellémbújjon - de tényleg Csak nagyon NÉHA! -, s így együtt pihenve vártuk haza Apát.

Persze időnként „elgyengültem”, a várakozásba sikerült belealudnom, pedig… tényleg, nagyon, nagyon igyekeztem! Hiába, no! Kicsi voltam még…

…Közben a naptárban ADVENT napjait lapoztuk, s én 4.280 grammal és 56 cm hosszal betöltöttem az 1. hónapot!