Ezidőtájt Szüleim sokszor emlegettek Karácsonyt / Jézuskát… füleimnek újszerű fogalmak, melyeken gondolkodnom kellett,

s persze Apával is megbeszéltük a hallottakat.

Ezen időszaknak köszönhetem a legelső kiruccanásomat – mínusz 10 Celsius-fok; Brrr! - egy nagy bevásárlóközpontba,

majd egy kertészetbe – Legelső KARÁCSONYFÁM☺ -,

s végül 6 hetesen az eddigi leghosszabb – 3, 5 órás – utamat haza, a Nagyszüleimhez.

Szüleim számára is ez volt az eddigi legemlékezetesebb Karácsony; Anyukám mindig azt mondta Nekem, hogy én vagyok Élete Legnagyobb és Legszebb Ajándéka, Kicsi Angyalka a Karácsonyfa alatt!☺☺☺

Az Ünnepek elmúltával…

…Új Év, Új – Nekem továbbra is! – Kezdet?!

Lelkesen ismerkedtem az Unokatesóktól örökölt játszószőnyeg figuráival: Bogi-bogárral, Kukac-mukaccal, Darázs-Danival, Katicával, Macival, stb.

Ha pedig Anya megsimogatta az arcomat, mosolyogni kezdtem.☺

Már NEM sírtam, ha a pelenkázóra tettek; kis talpacskáimmal vígan rugdalóztam a Világba, vagy csak jólesően pihentem.

Újszülött hajamat szőkítve és koptatva pedig 5. 000 gramm súllyal és 58 cm magassággal már 2 hónapos baba lettem.