Szüleim szülőfalujában: Csanádpalotán mindig május 2. vasárnapjára esik a Búcsú, így újra nekivágtunk a nagy útnak.
„Búcsúfiaként” megkaptam életem első igazi lányos kisruháját… örült is Anyukám neki nagyon! ☺

Én meg egyre több késztetést éreztem az ülésbe való felhúzódzkodásra és a hasalásra – pedig hónapokkal ezelőtt mindig csak sírtam, ha hasra fektettek! – s végre! Nekem is sikerült a hátamról a hasamra átfordulnom!☺

Persze egy ilyen mozgás eléggé fárasztó, 2-3 óra játék után mindig jól esett a megérdemelt pihenés!

A játékon kívül Apával néha tornáztunk is, vagy vendégeket fogadtunk…

…Őket nagyon megszerettem! ☺

Ezt a változatos hónapot magunk mögött tudva hamarosan elérkezett a nap, amikor a 7 hónapos koromat is betöltöttem. (Súlyom:6.930 gramm, magasságom:71 cm)

Csőrikével tágra nyílt szemekkel néztük, hogy az alkalomból Anyukám milyen kisruhával és kalappal lepett meg.

Voltam bennük pajkos, voltam komoly, aztán a kalapot már nem akartam a fejemen hagyni, mindenesetre nagyon tetszett (?) Nekem. ☺