„Orgona ága, barackfa virága
                  Öltözzetek új ruhába,
                          Anyák napja hajnalára…”
                                        ( Szőnyi Zoltán: Orgona ága)

A május szép, napsütéses idővel köszöntött reánk…

A Majálisban reménykedve kibicikliztünk a játszótérre, ahol kedvemre hintáztam, „tornáztam”, Katicával „mérlegeltem”, majd a „magasba törve” - Kukucs! – Apára is rátaláltam, aki hol itt, hol ott „megbújva” fényképezett az „utókornak” Bennünket. ☺

A következő hétvégén már Katáéknak örültünk; úgy vártam őket, hogy még a porszívózásban is ügyesen besegítettem! ☺

Majd 10 kg álomsúllyal és a 91 cm magas manökenalkatommal 2 és fél éves lettem! ☺

Egy érdeklődő, kreatív baba, aki a golyóstoll összerakásán át, a számítógép működését saját egérrel gyorsítva, Anya furulyáit sikeresen megszólaltatva mindennel próbálkozott/-ik egyedül és nagyon kitartóan! ☺

A Pünkösd már a Nagyszüleimhez hazafele utazva köszöntött bennünket, ahol - a szokásos kedvenc programjaimon túl – a gólyá(ka)t is megismerhettem…mert a település minden második kéményén, vagy villanyoszlopán hatalmas fészkekben tollászkodtak, kelepeltek. ☺

Újra, itthon pedig egy tündéri katicabogarat találtam; nagyon örültem neki, de aztán…

…hiába akartam, hogy a fűszál helyett inkább a levélen mászkáljon, bizony nem fogadott szót! Így eltörött a mécses…

A szivárvány viszont már jobb kedvre tudott deríteni, na meg amikor elbújtam, s Apáék végre megtaláltak a szekrényben! Volt is nagy kacagás, nevetés! ☺

A hónap utolsó hétvégéjén kapott szép hátizsákommal pedig már igazi „mini-iskolásként” indultam reggelente a bölcsibe…☺

Baba-rege:

1.)Május a keményebb hisztik megjelenésének könnyes kezdetéről (is) szólt…
a.) A bölcsödéből hazaérkezve első utunk mindig a fürdőszobába vezet; hacsak Laurának nem jut más – valami halaszthatatlan! - dolog az eszébe… ilyenkor futok a lakásban utána, elkapom, viszem, miközben Ő hangját adja a „nemtetszésnek”.
Egy ilyen alkalommal próbálom erejét venni a kitörőben levő hisztirohamnak:- Manó! Meg kell mosni a kezedet, mert bacis! Ezért nem kell óbégatni, inkább gondolkodj el azon, hogy milyen bután viselkedsz!
Szokatlan, hosszabb csönd a részéről, így kérdezem:
-Most gondolkodsz?
Mire Ő:
-NEM!!! ☺

b.) Akármennyire is fáradt, esténként egyre nehezebb Laurát az ágyába tenni = jön az X-dik utolsó mese, a „Még iszok!”, a „Még folyik az orrom!” és egyéb ötlettelések sora, amivel próbálja odázni a dolgot. Ilyenkor egyre kevésbé dőlünk be ezeknek, így határozottan próbáljuk az ágyába lefektetni, Ő viszont határozottan próbál ellenállni…ezért rövidebben búcsúzunk…Az egyik este, a megszokott csend helyett csacsogni halljuk, benyitunk hát hozzá. Manó az ágyában állva fogad bennünket: „Itt a kaki a pelusban!”
-S Laura! Ha be sem jövünk hozzád, mert azt hisszük, hogy elalvás helyett csak rosszalkodsz?
-„Akkor itt állok egész nap!” ♥

2.) Nagyszülőktől hazafelé tartunk, énekelni kezdek.
Baba: - Csönd legyen!
Én: - Miért? Ha megmagyarázod, akkor csendben leszek.
Baba: - Mert ha énekelsz, akkor elszállnak a gólyák. ☺
(Új élményforrás: otthon sok-sok gólyát láttunk.)

3.) Szószerint viharos fürdetésben vagyunk, egy pillanatra áram nélkül is maradunk ezért sürgetem Laurát, hogy gyors törölközés, majd fussunk!
Neki viszont a még tusoló Apa felé más tervei vannak:
-Én elmesélem Apának a cicás mesét, eléneklem a Zsipp-zsuppot és csak utána futunk! ♥

4.) Másnap reggel, ébredés után húzom el Launál a sötétítőt, Ő pedig közvetíti az aktuális időjárást:
-Rosszul van az idő! Borulós (=borongós), majd kimegyek és felépítem (mint télen a Hóembert, ami=elborult), jó? ☼

5.) Az egyik délután Apa ment Lauért a bölcsibe, de nem találta a csoportszobában…már a gondozónéni is tanácstalannak tűnt, amikor kiderült, hogy Manó bizony csöndben lapult egy szekrény mögött…ELBÚJT!
S ez a játék annyira megtetszett neki, hogy…
…még otthon, a bölcsiből hazatérve is folytatta: addig nem lehetett a peluscserét/átöltözést véghezvinni nála, ameddig végig nem mondta az összes tanult éneket és mondókát Apa és a saját maga szórakoztatására, „műsorszámonként” a szekrényébe be és kibújva…♥☺

☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺