„Tavasszal a virágok egymás után nyílnak,
                                      Hóvirág és ibolya kirándulni hívnak…”
                                                    (K. László Szilvia: Tavaszváró ének)

Gondom akadt; segítene nekem Valaki előcsalogatni - végre - a Tavaszt? ☺

Mert a hónap első vasárnapján - amikor már a csigák is jó időt éreztek és „ellepték” az udvarunkat, no meg Apával is nekilendültünk az idei első ásásnak - a kemény munka utáni pihenőt élvezve hírtelen hullani kezdett a hó…

…egy esti szánkózás lehetőségét magában hordozva.

Apa azért másnap megpróbálta a lakásba csempészni a Tavaszt: ezt a szép sárga virágot kaptam tőle, melynek már a látványa is szemvidító, na és az illata…? ☺

S amíg a szobámban a nárciszaim vígan bontogatták a szirmaikat, a kiskertben levő „gólyahírre” havazással köszöntött március idusa…

Szerencsére „ Sándor, József, Benedek elhozták a meleget”, így hétvégenként egyre több időt töltöttünk kint a szabadban.

A bölcsődés hétköznapok zárásaként pedig a játszótéren voltam; sokat hintáztam - Vele ♥ - , vagy figyeltem a többieket = tanultam.

Így történhetett, hogy végre nekem is sikerült : felmásztam; megpihentem; legördültem; földet értem = meghódítottam a „várat” ! ☺

Ezek után már nem kérdés, hogy mesenézés közben hogyan is kerültem sokszor az asztalra…☺

S ha Tavasz, akkor… Szerelem?!
Ennek jegyében a Szüleimmel egy esküvőre is hivatalos voltam; az esemény elején - a délutáni alvásomat hiányolva - kissé bágyadtan, na de a végére…
          …egyre huncutabban! ☺

Baba-rege:

1.A márciusi „meglepetés-havazást” kicsi Lányunk annak lehetőségeként könyvelte el, hogy ismételten találkozhat barátjával - lásd: Csacsogó 2 - a Hóemberrel…
…amikor aztán a bölcsődéből hazatérve látta, hogy bizony elolvadt a reggeli hó, önvigasztalásul Barátját a szobájában fedezte fel = belelátta (s azóta is belelátja) a lámpája körüli egyik felhőbe…Mindehhez hasonlóan a komódja fiókján kedvenc cápája hasonmása úszkál; egy bizonyos reklámot meglátva pedig - „A bácsi olyan, mint Apa!” - lehet hallani Tőle…♥

2.) A cápa mellett Katica is a „hónap kedvence”: csak Ő mehet vele a „Babákhoz”; ott van az esti meseolvasáskor, együtt alszanak / utaznak / vásárolnak, stb. és hogy fürdéskor – „Katica nem szereti a vizet, ugye?!” – ne legyen egyedül, Katica rendszeresen kap Babától egy „ pöttyös társat” a várakozás idejére…☼

3. A hónap közepén adódott a lehetőség egy bizonyos képességfelmérésre a Manónál, s mivel nincs igazán viszonyítási alapunk = nem látunk / hallunk / tapasztalunk nap, mint nap közvetlenül más, hasonló korú babákat, kíváncsiságból éltünk vele… Nagyon jó eredményeink születtek, megerősítve a bölcsődés gondozó nénink legutóbbi dicséretét is, mely szerint ügyesek és nagyon kitartóak vagyunk (Pl.: az egyik délután 45 percig csak puzzlet rakosgattunk).

Laura kitartása jól megmutatkozott a játszótéri „vármászókánál” is: először csak figyelte a nagyobbak technikáját, majd mászott és csúszott, mászott és csúszott és mászott és csúszott = gyakorolt még akkor is, amikor már nagyon-nagyon fáradt volt… de ezért a mosolyért… minden erőfeszítés megérte! ☺

4.A hónap végén – immáron 3. alkalommal – a Fogklinikán jártunk.
Még reggel – öltözködés közben – tükörrel mutattam Babának, hogy miért is kell mennünk, valamint mondottam neki, hogy amikor szól a doktor néni, bizony nagyra kell nyitnia a száját. Nos, a Mi kis angyalkánk olyan ügyes volt, hogy a doktor néni még a kesztyűje felhúzásáig sem jutott, Ő már tátotta is nagyra a pofiját, s nyitogatta mindannyiszor, ahányszor kérték tőle.

Laurácska! Nagyon büszkék voltunk (vagyunk) Rád! ♥☺

Nagyon Kellemes Húsvétot kívánunk Mindenkinek!

☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺